tegnap
BALLAGÁS AZ ÓVÓDÁBÓL
meg ÉVZÁRÓ
basszus
virágcsokortövében plüsscica dorombol
okostelefonok tömkelege kattog
fotó és vi de jó
senki nem lát semmit tolongás van
az embernek pogózni támad kedve...
délutáni rendezvény... évzáró címszóval előadott verses zenés produkció
megérkezésemkor egyetlen másikkismama anyuka mondja, hogy ülőhely már nincs... és senkinek eszébe se jut, hogy esetleg felajánlja... bár visszautasítanánk, de mégis :)
nekitámaszkodok egy asztalnak...
nézem a produkcióóóót :) Tádé sárga lepke, kimegy a színpadra mosolyogva, majd miután felfedezte, hogy ott van, lehajtja a fejét, sír, egészen az előadás végéig. Egy szót sem szól, csak sír. Aztán boldog, hogy vége, és ott vagyunk mi.
Mazsola ezzel szemben boldog a színpadi részen, nem szorong, integet, mosolyog, néha ebben úgy elmerül, hogy elfelejti, mit kéne épp mondani... és az előadás közben, mikor már a vidám gyerekemet látnám, az egyik apuka teljes hátszélességével eltakarja az előadást, hogy a tükörreflexes gépével nyomuljon.
mikor ezt megemlítem, hogy nem látok, nem megy arrébb, nem beszél, rámnéz bárgyú képpel és aszongya, hogy öööö, majd visszafordul. én meg azon gondolkodtam, hogy miért nem hoztam baseball ütőt.
De most komolyan mi a faszomat lehet annyit ezeket fényképezni, és felvenni sem érdemes, hanem ott lenni érdemes és figyelni, és integetni a gyerekedek, aki annak örül, hogy ott vagytok.
A fent említett apuka egyébként jogász... megnéztem a fészbúkon...
Egyébiránt a délelőtti ballagáson dettó mindenki elémállt fotózni, miközben az óvónénik elrendezték a szülőket körbe, mindenki elfért, de bemésztak, hogy közelebről fotózhassák az eseményeket...
na tehát van oka miért nem vagyok SZMK-s :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése