kiki nyugalomban

miért is tudtam az egész Családi kör paródiát kívülről
ma más olyn nagyon vicces sem lenne
nem tudom, mi az a vicc
humoros még az csak jó.. azt tudom hogy min nevet azember

az asznő nevet pl, mikor GY J nevű beteggel beszélek, akinek foga meg agyi fogaskereke sincs, és sokat hangosan mondom ugyanazt, de nem érti, de azért végtelenül kedves...és mindig nevet, teljesen javíthatatlan...a beteg... és háttéren az asznő nevet ezen a küzdelmes kommunikációscsatorna építésen...

aztán meg persze
humor mindent behálóz
néha utazás közben egész sztendápok játszódnak le a fejemben... de le se írom, meg talán, csak aktuálisan látom viccesnek... és egyébként is...
olyan nehéz ügy ez
mert akiről felszabadító otthon viccesen beszélni, parodizálni, azt színpadon semmiképp se, rokonok család munkatársak megbántása nem pálya ha mégoly sokan nevetnének is...
a másik persze a Gyerek (szerintem sztendápos kellék) annak születése, és növekedése örök virágoskertje humoristáinknak...
persze előtte örök terep a nő (mert a humorista férfi, még akkor is férfi, ha nő, legalábbis sokszor így érzem).
A gyereknek ama megszületése eleve vicces, hogy nem tüllruhában születik jólfésülten, és bársonyszőnyegen lép ki.... vagy nem tudom miért vicces, és meglepő az a tény, hogy még gyűrött és magzatmázas...
néha persze vannak vicces dolgok... de
aztán van mikor nő a gyerek, és tényleg de tényleg hogy pont úgy pisisl ha fiú, és a pelenkázás, és az egész, hát szokni kell, lehet belőle vicces sztendápot csinálni... egyszer... de hát azért nem mindenkinél
aztán meg legtöbbször maga az élet vicces, színezni sem kell..
nálunk az óvónők olyan jót tudtak nevetni, hogy tádé addig hintázott a wc szélén, hogy beleesett a kakiba, és eközben magáracsavarta a wc előtt lévő függönyt meg le is tépte...
meg, hogy mazsola elment másik csoportba aludni, és nem találták, ott meg nem vették észre, emrt simán betakarózott és majdnem aludt...
alig bírták elmesélni nagy nevettükben :)
nekem nem volt annyira vicces, de igazából tetszett, hogy így ennyire nevetnek ezeken....
nekem gyerekkel a legviccesebb még mindig Tádéval ebéd volt Szekszárdon
Betegség utáni lábadozás utolsó napján elmentün egy étterembe menüt enni. Ő köhögött, aztán megkérdezte, anya ebbe a zsebkendőbe hányhatok? _persze... ennék tovább, ő már evett.... -Anya, ebbe a szalvétába, háhatok..-hmhm persze -Anya EBBE A SZALVÉTÁBA HÁNYHATOK???? igen, AAAAAAAAAANNNNNYYA EBBE HHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁNYHHHHHHHHHATOK???
és itt már mindenki minket nézett... persze Tádé csak maradj csöndeben... AAAAAAAAANYA EBBE HÁNYHATOK?
tehát így tovább, amíg ki nem mentünk...
aztán egy héttel később sétálunk el az étterem mellett...és aszondja...Emlékszel, itt kérdeztem mindig, hogy hányhatok-e?
dehát ezt az élményt már biztos megosztottam itt...