azér nyomasztó itt
főleg lén
nyavalyog meg alszik egész nap, pedig én ügyeltem éjjel, és egész csütörtökön is mentem, és balhézik mindenért, és pedig a beteg gyerekekkel is én voltam a héten itthon, tököm
aszongya mennyire ráérek, de lehet, h. időnként így van de ezen a héten baromira nem volt így..
más... a mai nap beégése....ááá.. étteremben ettünk ma, mazsola ölelgetett meg puszilgatott, húzta a nyakamat, amíg le nem estem a székről, miközben kiborítottam a vizet az asztalon... és a földről felkászálódva röhögtem nagyon...hogy mégcsak nem is meglepő, miért is ne esnék le a székről és terülnék el a földön, mi sem természetesebb az életben, hogy a család egyik másik tagja az asztal alatt mellett helyezkedik el...
Hát ilyen ez, azért vágyom nagycsaládra, hogy így röhöghessek, és természetesnek vegyem azt, ha ilyen dolgok történnek, igazán nem fontos, hogy mit gondolnak rólam, tényleg, annyi leszaromtabletta van bennem.... bizonyos szempontból túladagolás is :) ezt nem tudja lén elviselni. hogy pl. nem érdekel a pénz, és mondhatja, hogy most mert van, de asszem engem nem érdekel, se az hogy mim van, most megvehetem, jó, de tuti megoldanám, ha kevesebb lenne, tuti nem érezném rosszabbul sokkal magam másfél szobában. Nem tudom, mi nem zavarna még, vagy hol kezdődne a szorongási szint... asszem az alaprezsin túl, ovi befizetésen túl, a többi inkább csak igény nem szükség, vagy csak szokás. kajákat meg mindig is tudtam tökolcsón készíteni :) ez is egyfajta gasztrómókica... vagy mi. Szóval amikor szekszárdon nem volt sok bérünk (minden rezidenstársam megvetően nézett, hogy már elsején úgyvárom a fizut vagy legalább a csp-t mint megváltást), de azért valamiféleebéd mindig akadt, mert ha liszt van otthon... akkor már palacsinta is, vagy vmi tészta, és nyáron mindig tettem el lekvárt, stb.... most meg azongondolkodom, hpgy a házat kéne felújítani... de néha úgy megosztanám a dolgaimat... mindegy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése