csütörtök, április 12, 2012

gyermekmazsola

Mazsola ma délelőtt sírva fogadott, mondta az óvónéni, hogy azt hitte nem jövök, mikor táncolnak. Aztán lassan megnyugodott. Nem is gondoltam, hogy ilyen fontos, hogy ott legyek. Pedig időben érkeztem.
Emlékszem, anyuék elkésték az anyáknapi műsorom felét, mikor nagycsoportos voltam, mert még cipőt kellett venni nekem, meg ilyesmi,  hát én is csalódott voltam igazán.  Aztán annyira örült Berci, hogy az összes körnél, mikor hozzámért vigyorgott. Akkora lelke van.

Nincsenek megjegyzések: