ezt érzem néha, mikor nincs kedvem mindenfélét csinálni, amit Lén elvár... azt gondolom, h. mindenki hagyjon békén...
Egyébként sem vagyok olyan jó passzban... idegörlő ez a folyamatos éhezés... főleg ...
Az egyetlen, ami vigasztalt, hogy csinosan voltam ma felöltözve... persze be voltam zárva nylonharisnyába, ami megintcsak nem annyira kellemes létezési körülmény... de nemsokára eljön a mezítlábasok kora... remélhetőleg (pl nem lesz reggel fagy)... és akkor meg kevésbé csinos fehér lábam látszik ki a fekete nylon helyett :( az anyámat, hogy nekem semmi sem jó... igazán. Lehetnék már egy smilearcú. Belegolyózok ebbe a szkszárdba... de tényleg...
Holnap torna...
amúgy a kirándulás jó volt... két napig volt izomlázam utána. hegyeken völgyeken mentünk, szőlőkön erdőkön átvágva, meg szakadékon átkelve egy ledőlt fa törzsén keresztül, aztán egy fáktól megcsupaszított hegyre fel fel, aztán hosszú vaddisznó túrta úton végig, tölgyerdőn keresztül a tavakig... Az izgalom a dologba azért keveredett, mert letértünk a jó útról és nem akartunk visszafordulni, hanem toronyiránt vágtunk át a jó út felé:) A másik izgalom, hogy busszal akartunk visszafelé menni, de nem vittünk magunkkal készpénzt, így aztán stoppal jutottunk haza :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése