Szóval minden létező rokonunkat a környéken meglátogattuk, eleget téve minden belső és külső késztetésnek... Megnéztük Zs. kisfiát, aki nagyon nyugodt baba. Amúgy kicsit feszélyezve éreztem magam ott unokatesóm férje miatt leginkább...meg ez a folytonos rivalizálás van a levegőben...aminek sohasem volt értelme, de a gyerekkorunktól végigkísér... ami egyébként anyám és öccse versengéséből adódott vala... mindig unokatesóm állt nyerésre, aztán a tények most ... Persze az ember mint eredményhalmaz, ez itt a döntő... mi az amit elértél? Mert mi az amit elérhet az ember...az ajtókilincs után , mi következik, mi? De reméljük a legjobbakat. Én vagyok tulajdonképpen a boldog ember mintapéldánya... Na tessék és mégis mennyit nyavajgok... olykor.
Nem is voltunk ott sokat, inkább nagymamák nagynénik társaságában leledztünk, gyerekekkel, ja és anyámékkal. Akik már túl voltak a kifejezetten kritikus állapotukon...
Ja és mesélhetőséget adott a lent említett szomszéd esete... ne higgyék, hogy itt aztán semmi izgalmas nem történik :P
amúgy a mi van Szekszárdon kérdésre alapvetően nehéz válszolni... bár hónapokig lehetne sorolni, de egyszerűbb ha vki megnézi a szekiponthun.
Az arcüreggyulladásom még megvan, és a non-steroid gyulladás csökkentők lassan veseelégtelenséget okoznak a nagy mennyiségük miatt... (ezek a mondatok...) az arcom amúgy ugyanúgy van, talán kicsit jobb. leginkább a neicitrán hat. talán pihenni és gőzölni kellett volna...
na de lassan felveszem a kokárdámat és megyek aludni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése