cikk

Rossz a szezon

Avagy vajon miért nincs forgalom a balatoniparti üzletekben?
Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
(J.A. Vigasz)

Idén is ellátogattunk szép, selymesvizű magyar tengerünkhöz nyaralni. Minthogy kisgyerekekkel mi is lehetne jobb úti cél, mint egy déli parti falu, jelen esetben Balatonszemes. Nagy várakozással pakoltunk, készülődtünk. Megérkeztünk.
Az idő néha borús volt, a víz 20 fokos, de hattyú- és kacsaetetésre kiváló.  Amikor beborult, átmentünk sétálni a szomszéd városba. Lellére vagy Boglárra.  Bár Lellén nem voltak túl lelkesek, mikor látták, hogy nem egészen két éves lányom meg akarja vizsgálni a földre kipakolt árukat, de ez elnézhető. Aztán elhatároztuk, hogy veszünk egy jégkrémet a gyerekeknek. Rendes márkás jégkrém, a kisfiamé, mondjuk nem volt már henger alakú, csak hasábra emlékeztetett… biztos a környezetvédelem és a hulladékújrahasznosítás jegyében visszafagyasztották, mikor megolvadt. Megenni így nem olyan finom az igaz, viszont mindenféle ártó baktériumok is elszaporodhatnak benne, amik csak arra várnak, hogy a kicsi gyermek langyos hasában új életre keljenek. És keltek is, és szegény kicsi fiam folyton a bilin ült, és azt mondhatnám, hogy én még ilyen hígat és sokat nem láttam, ha nem lennék orvos, és nem tudnám, hogy ez valószínűleg szalmonella. Szegény kiszáradt gyermeknek be kellett szerezni infúziót, megszúrni, lecsepegtetni… más gyereknek ez 3 nap kórház. De az újrahasznosító jégkrémárus mit sem törődik ezzel. Jégrémet azóta sem kapott a gyerek…
Persze egy eset lehet véletlen is, emiatt nem kéne vizes lepedőt húzni az összes balatoni kereskedőre. De más rossz tapasztalataink is voltak. Édesanyám szeretett volna egy kiránduló szandált, be is mentünk Bogláron egy cipőboltba, vettünk egy jónak látszó szandált… aminek a talpa 1 kilométer megtétele után szétvált. Gondoltuk elcseréljük másikra, bár ezt csak két nappal a vásárlás után sikerült, mert ugye a gyereket kellett ápolni a fagyi miatt. Mikor az üzletbe visszamentünk, mondták, hogy megjavítják, és jöjjünk vissza. Bár addig miben járjon az ember, ha a nyaralásra vette, és miért is lenne bizodalma az adott cipőben egyáltalán…
Eközben a szomszéd kislány és az anyukája meglátogatta a szemesi élményfürdőt, ahol ki volt írva, hogy a vízhőfok 26-28 C-fok. Megvették  a jegyet, bementek, hogy, ha hideg is van, azért strandoljanak egy kicsit, de beérve a medencébe tapasztalták, hogy a víz hidegebb, mint a Balaton, 20 fokos. Panaszuk hallatán hallani sem akartak jegyvisszafizetésről, ajánlották a panaszkönyvet.
Én igazán szeretem a Balatont, de az ilyen esetek elveszik a kedvét az embernek, hogy ott üdüljön. Ha egy külföldi turistának a gyermeke megbetegszik, és a nyaralás felét kórházban tölti, biztos nem jön következő évben, de a szomszédja sem, főleg nem vesz fagyit, vagy bármit árusoktól. Inkább hoz konzervet, különösen, ha kipróbálta már a parti árusok szárazkiflibe töltött olcsóvirslis hot-dog-ját.
A kereskedőknek azt ajánlom, hogy adjanak olyan árut, amiért hálás az ember, mert jó minőségű. Lehet ezt másképp is csinálni, tavaly Balatonszárszón szuperül éreztük magunkat. A kedvesség és odafigyelés igazán kifizetődő befektetés, én így látom.