kismamaújságoscikkem

„Császárosok klubja”
Kétgyermekes anyukaként és orvosként csodálkozva olvastam az édesanya levelét, amelyben a császármetszést dicsérte. Úgy vélem, aki így látja, nem ismeri a női test csodáit. Szerintem csodálatos, hogy egy kicsi tyúktojásnyi szervből, mely minden hónapban újra és újra készen áll egy embrió befogadására, kilenc hónap alatt egy közepes görögdinnye nagyságú szerv kerekedik, amelyben egy kisbaba húzza meg magát. A természet vagy a mindenható úgy alkotta meg az anyaméhet, hogy minden izomrost-szálacskájával készül, hogy útnak indítson egy új életet. Az izmok spirálisan futnak benne, így segítve a baba világra-jöttét a szűk szülőcsatornán keresztül. Tudom, hogy nagyon fáj, amíg a szülőcsatorna kialakul, hiszen, rendkívül fontos, hogy kilenc hónapig magzatunk zárt, steril térben legyen, így a méhnyak nagyon szűk a várandósság hónapjai alatt, a szüléshez ki kell tágulnia, és ez erős fájdalommal jár. De ez nem tart tovább egy-két napnál, míg az a csoda, aki megérkezik hozzánk ezáltal, remélhetőleg több, mint 80 évig él majd… és mi az a pár nap-óra az ő életéhez képest J. Szerintem, aki nem akarja ezt a csodát így átélni, sokat veszíthet.
Ezzel szemben császármetszés során, átvágnak, bőrt, zsírszövetet, jobb esetben csak szétfeszítik a hasizmokat, és átvágják a méh izomrostjait is, így veszik ki a babát. Szóval egy nyílt hasi műtétnek felel meg.
Mindazonáltal korántsem gondolom, hogy, aki császármetszéssel hozza világra gyermekét másodrendű anya lenne. Viszont ez maradjon a gyermek érdekében végzett beavatkozás, amelyről, nem az édesanya, hanem az orvos dönt.
A gyermek személyiségfejlődése természetesen nagyon sok mindentől függ, nem lehet, és nem is szabad, egy dologra (pl: császármetszés, szoptatás, mászás) visszavezetni.
Tehát azt gondolom, hogy teljesen egészséges személyiségű gyermeket lehet világra segíteni mindkét úton, mégis jobb annak, akinek a teste képes ezt a folyamatot az elejétől a végéig véghezvinni.
Érdemes megkérdeznünk szüleinket, nagyszüleinket szülésélményeikről, szüléseikről. Ha azt látjuk, hogy ők képesek voltak megszülni természetes úton szüleinket, testvéreinket, akkor mi is képesek leszünk erre. Ebben bízva menjünk be a szülőszobába, és csak akkor engedjük, hogy felvágják a hasunkat, ha a gyermek miatt erre mindenképp szükség van. Ne legyünk türelmetlenek! A szülés hosszú, fájdalmas folyamat, de megéri.


Kezembe került cafatokban a szeptemberi újság, ezzel a képpel vagyok benne :D