Füvet megyek nyírni :)

Már rájöttem sosem nézek tvt. csak a híradót, és talán ennyi elég is, sőt. Néha még a híradót sincs kedvem megnézni. Csak épp most érintenek a hírek... egyébként is, de most csak felhúzom magam az egész híradón... nem akarnak gyedet adni sokáig, és tovább, , és kevesebbet, és. Ja és közalkalmazott mínusz 13. havi, és mínusz gázártámogatás, és stb... miközben MO.n a leghosszabb völgyhíd épült, annyiból, amennyiből kijönne a 13. havi stb juttatás... és azért a leghosszabb völgyhíd, mer csak távol vannak egymástól a dombok... épp ezért simán lehetett közlekedni híd nélkül is, meg a lukak a homokdűnéinkbe... na de... nem lehet semmit tenni, hanem csak bámulni a híradót, de minek.

Régebben mikor még világmegváltó (szerintem békenóbeldíjas) akartam lenni, akkor még nem tudtam, hogy ez nem tud megvalósulni. Vagyis sejtettem, ezért mentem orvosnak, hogy majd jól megmentek egy csomó embert, lelkileg meg testileg meg ilyes. Csak nem olyan egyszerű, ha nem akarnak megmentődni, meg azt sem hiszik el, hogy valaki tényleg , és igazán és miattuk...

Mindenki a közvélemény szerint saját magáért aggódik, meg a családja bizonyos tagjaiért, de én nem. Mert én a jéghátán is, meg különben is csalánba nem üt a ménkű... vagy mi.

Fő példaképem Böjte Csaba továbbra is. De ebben az életben nem lehetek már ő, mert más utat választottam... persze minduntalan felmerül bennem, hogy a kórházban hagyott kisgyerekeket, akikről néha mesél Lén mind befogadjam. Sajnos nem lehet, mert akkor meg sosem lennék orvos, és gyógyítanám az öreg bácsinéniket. Velük meg igazán még kevesebben törődnek.

Bár a mai magyar árvaházakból kikerült emberek igazán szomorú bizonyítványt állítanak ki az árvaházak teljesítményéről...