csípi a szemem

a hagyma...
sonkával töltött kalácsot csinálok...
hagyma is kellett...
fáradt vagyok,

beszélnék

olyan csípős lett a gombáscsirkecombom... ez egy ilyen mondanám de minek bejegyzés

a gyerekek mindjárt fürdenek, és vagy beszélgetek vagy nem, vagy nem

szóval ez

Mazsola azt mondta anyámnak reggel, hogy menjenek a természettudományi múzeumba, mert ott még nem volt, és pedig ott van dínócsontváz is...

még jó, hogy tudja mik vannak, de persze már voltunk, különben honnan tudná, hogy van... bár ami igaz az igaz az ovi nagy információforrás... ő már azt is tudja melyik általános iskolába szeretne menni, én meg azt sem tudom, milyenek vannak a kerületben... öregszem tudti öregszem, iskoláááába??? mennii??? vááá

filmésegyéb

tegnap megnéztük ezt a filmet. persze sírtam rajta, pedig milyen ciki sírni, mikor barátaiddal mész moziba... :) na jó nem... annyira... az előttem lévő sorban egy 50 es fickó kiment, nem bírta, kint megvárta a barátait...
Szóval...
most feltöltődött vagyok..
feldobott, hogy mi mindent tudok még a B sejtekről, meg a sejtfelszíni receptorokról, nem is beszélve az intracelluláris receptorok működéséről...
Nagyon jó előadások voltak, mindig volt bennem kérdés, aztán épp mindegyikre választ kaptam.Mondhatnám, hogy új dolgok is voltak, de nem annyira, egy két dolog.... csak megerősített, hogy na, hát erről olvastam, nincs annyi maszatolás és konkrétumnélküliséág,. mint ahogy a egyesek gondolják... asszem...

agy

agy
jó, hogy van...
azon gondolkodom az ilyen napok után, hogy megerőltettem, és nem lesz e benne olyan, mint az izomláz...
de azért igazán felemelő ez a végre nem butulok érzés.

büszke vagy nem...

szóval takarítás helyett, Mazsola képeit színeztem, és olyan jó volt :) és bekereteztem, meg kitettem, meg mittomén ... ááá

képtelen

de miért
lassan beállít az új asznő, és régi, még mindig itt
ott ülök vele szemben, mondanám, de nem tudom, megy a fejemben, hogy lehetne. Közben utál. nem beszélünk, és semmi... egyszercsak jön az új... és lén azt mondta az elég ciki... hát és igaza van...

olyan jó lenne

ha tudnék olyan összeszedetten írni, hogy tudják, hogy fontos, hogy akarok valamit mondani...
nem is ide, hanem általában...
de ott megtorpanok, hogy miért is tudnám én a tutit? Ki lenne erre kíváncsi? És amúgy se tudnám megfogalmazniúgy, ahogy kell, ahogy érzem, ahogy élem...
nem hitelesek a szavak
amikor újságba írtam, nekem voltak a legrövidebb cikkeim...  egyszerűen nem tudom úgy, hogy cirádásan, hogy több legyen, mint ami bennem van, utálom ha túl sok van belőlem valahol, miközben meg ponthogy, éppenhogy akarok valamit, de pont egy pontot, egy valamit, nem 5 oldalt kitölteni...
csak olvasgatás közben jutott ez eszembe, hogy jó lenne, hogy szívesen írnék, de nem tudok, nem úgy ...
és a beszéd is... minek mondjam, és ha mondom, akkor is csak félig, halkan, alig... aztán nem is hallják :)
hülyeség
jajajajajaja

neeem akarok

dolgozni menni
hatszázszor megfogalmaztam már, miért nem
ma is, és
pont, én dolgozni akarok, nem agy nélkül adminisztrációs szarságokat csinálni...
tegnap ügyeltem
komolyan mondom , legalább csinálok vmit...
................................................................................................................................................
ja és sütöttem lekvárosbuktát... jó... :)

mosószer..

elfelejtettem a fehér ruhákhoz mosóbigyót adni... több mint két órás program lejártakor jutott eszembe ez a hiányosság... mondom most mégegyszer indítsam e, de megnéztem a ruhákat, és sima mosással, mosószer nélkül ugyanolyan tiszta lett, még tádé agyonfoltozódott fehér pólója is.... érdekes. én meg veszem a hiperszuper mosószereket...

hétfő reggel

hétkor eszembe jutott, hogy ma gyerekenként két kifújt tojást kell vinni... Pont erről álmodoztam reggel, mikor nem is akartam felkelni sem... na de
azért leírom hogy kell tojást fújni, anélkül, hogy széttörne, meg megerőltetné magát az ember
venni kell: 10 v.  20 ml-s fecskendőt, és egy rózsaszín injekciós tűt.
A tűvel egy lyukat kell a tojás egyik felén szúrni, kb borsnyit, beleszúrja az ember a tűt, utána körben még egy kicsit mindenütt tágítja a lyukat. a tűvel szét lehet szúrni a sárgáját is. a lyuk lefelé nézzen egy tál felett, a fecskendőbe levegőt kell szívni, rárakni a tűt, beszúrni a lyukon és lassan belenyomni a levegőt a tojásba, amíg az ki nem ürül.... igényesek át is moshatják utána vízzel :) ha pont jó a lyukméret nem pattan el... az elején túl kicsi luknál megpattant nekem.
szal vittem tojást.
Tádé egyszer mondta, hogy daniroli még nála is rosszabb gyerek az oviban... és néztem ki az a daniroli, persze eg kisfiú... de milyen apukája van, hát az is egy kisfiú... jó kb 18 évesnek néz ki, de tuti több, csak  pont mintha gyerek lenne :) szimpi amúgy, ő is mindig mosolyog rám, szerintem daniroli azt mondta otthon, h. tádé még nála is rosszabb :D
de végülis Tádé rosszasága nem rossz szándékú, nem akar direkt bosszantani
mondok egy példát... eléggé idegesít, hogy folyton letekeri az összes wc papírt a gurigáról... csak kárba vész, húzhatom le... stb, de mindez miért, mert kell neki a guriga, elvonul filctollakkal azokat kifesteni.... és akkor már mindegy, hogy milyen mérges is voltam előtte, nem tudok határozottan fellépni, mert tetszik... az a baj az is tetszik, hogy olyan amilyen... semmi kedvem nincs mindenféle szabály elfogadására nevelni a gyerekeket... nem az emberi együttélés szabályaira gondolok, hanem a társadalmi elvárások szabályaira, arra a fajta illemtanra, ami nem az emberek közötti kapcsolatokat segíti, hanem olyan szabályrendszert állít, ami csak egyfajta közösségi elvárásra épül... belezavarodtam...
mindegy is...
azon gondolkodtam el, hogy valamiképpen nem nőttem fel, nem vagyok igazi felnőtt.és hogy ebben gyökereznek a problémáim... az igazi felnőtt számomra nálam határozottabb, kevésbé befolyásolható stb... nem tudom sok felnőtt van e, vagy csak ... haggyuk is ma ezt.. már :)