anyámban nincs rosszindulat, csak nem ismer...
Ja és a Pestre költözés amiatt is merül fel, hogy mindig mondta milyen jó lenna, ha ott laknánk, meg hol van hely Lénnek... erre most ...azért csalódtam
lassan lekattanok a témáról... és kedvem sincs odaköltözni... csak épp Lénnek nem jó ez a szarházkórház, ahol dolgozik... és ott voltam, tudom mi a baja...
hétfő, február 28, 2011
munkaterápia :)
Már a falon lévő gyerekfirkákat is lefestettem :) meg söprés takarítás... lassan odáig fajulok, hogy ablakot fogok pucolni... ajjaj :D
Szabad idő!
:)
Már kissé lenyugodtam, de még bánt a dolog.
Azt nem értettem soha anyámban, hogy miért aláz engem, ahelyett, hogy elmondaná ő mit érez.
Egy hülye példa, csak eszembe jutott, mert jellemző gyerekkoromra. Bent voltunk egy fehérnemű üzletben (kb 14 éves voltam), magának akart venni bugyit, de nekem is mutatott az eladócsaj aranyosakat, és én is szerettem volna, de anyám nem akart venni nekem, hiába tetszett. Aztán kint meg leszidott, hogy mit képzelek magamról, önző, egocentrikus valaki vagyok, aki csak magára gondol. Szörnyen megbántva éreztem magam, és igazságtalannak a dolgot. Így visszagondolva rá kellett jönnöm, hogy kellemetlen volt anyámnak, hogy az eladó "tukmálta" a drágább fajta bugyikat (nem extra drága kb 500 ft akkor), és vevő voltam rá, míg ő nem akart bugyit venni nekem, vagy csak olcsóbbat, és rosszul érezte magát, hogy nem et kell mondania. A helyzet szülte a kellemetlen érzést, mégis rám vetítette ki a rossz érzését (ami abból adódhatott, hogy most azt gondolják róla hogy nem veszi meg agyerekének , amit kér, vagy vmi hasonló). Minden szidás helyett elmondhatta volna, hogy rosszul érezte bent magát, mert rá akarták beszélni valamire, amit nem akart... vagy ilyesmit mondott volna, biztos jobban megértem, mint, ha valamiféle gonosznak vagyok beállítva...
Na mindegy:) Meg a fő hangoztatása, hogy nem gondolom, hogy a nevelésem miatt ilyenek a gyerekeim... nem hiszem, hogy minden tulajdonságuk rajtam múlik, de a nyitottság és bizalom biztos....
Szóval a lényeg, hogy ha egy ember bennünk rossz érzést kelt, akkor el kell gondolkodni, hogy miért érezzük ezt. És ha valami bajunk van valakivel, akkor ne szidjuk le a sárga földig, hanem mondjuk el, hogy mit érzünk mivel kapcsolatban.
Ja és ami a cím, hogy most van egy kis szabadidőm, kicsit takarítottam ÜGYETINTÉZTEM :) elmentem a dmbe vettem szempillaspirált és arcpirítót :) majdnem hajszínezőt is, de azt elvetettem mert a terven, hogy kedden és csütörtökön járok úszni, legalább is, amíg praxisgyakorlaton vagyok :) és a végére olyan csinos leszek, hogy. Mert már fel kell újítani magam kissé...
Már kissé lenyugodtam, de még bánt a dolog.
Azt nem értettem soha anyámban, hogy miért aláz engem, ahelyett, hogy elmondaná ő mit érez.
Egy hülye példa, csak eszembe jutott, mert jellemző gyerekkoromra. Bent voltunk egy fehérnemű üzletben (kb 14 éves voltam), magának akart venni bugyit, de nekem is mutatott az eladócsaj aranyosakat, és én is szerettem volna, de anyám nem akart venni nekem, hiába tetszett. Aztán kint meg leszidott, hogy mit képzelek magamról, önző, egocentrikus valaki vagyok, aki csak magára gondol. Szörnyen megbántva éreztem magam, és igazságtalannak a dolgot. Így visszagondolva rá kellett jönnöm, hogy kellemetlen volt anyámnak, hogy az eladó "tukmálta" a drágább fajta bugyikat (nem extra drága kb 500 ft akkor), és vevő voltam rá, míg ő nem akart bugyit venni nekem, vagy csak olcsóbbat, és rosszul érezte magát, hogy nem et kell mondania. A helyzet szülte a kellemetlen érzést, mégis rám vetítette ki a rossz érzését (ami abból adódhatott, hogy most azt gondolják róla hogy nem veszi meg agyerekének , amit kér, vagy vmi hasonló). Minden szidás helyett elmondhatta volna, hogy rosszul érezte bent magát, mert rá akarták beszélni valamire, amit nem akart... vagy ilyesmit mondott volna, biztos jobban megértem, mint, ha valamiféle gonosznak vagyok beállítva...
Na mindegy:) Meg a fő hangoztatása, hogy nem gondolom, hogy a nevelésem miatt ilyenek a gyerekeim... nem hiszem, hogy minden tulajdonságuk rajtam múlik, de a nyitottság és bizalom biztos....
Szóval a lényeg, hogy ha egy ember bennünk rossz érzést kelt, akkor el kell gondolkodni, hogy miért érezzük ezt. És ha valami bajunk van valakivel, akkor ne szidjuk le a sárga földig, hanem mondjuk el, hogy mit érzünk mivel kapcsolatban.
Ja és ami a cím, hogy most van egy kis szabadidőm, kicsit takarítottam ÜGYETINTÉZTEM :) elmentem a dmbe vettem szempillaspirált és arcpirítót :) majdnem hajszínezőt is, de azt elvetettem mert a terven, hogy kedden és csütörtökön járok úszni, legalább is, amíg praxisgyakorlaton vagyok :) és a végére olyan csinos leszek, hogy. Mert már fel kell újítani magam kissé...
vasárnap, február 27, 2011
kirándulás
Hát az igazság az, hogy jó lehetett volna, ha apám nem olyan már az elején. Jól lepasszolódtam. Az egész, amiatt van, hogy felmerült bennünk a költözés... és hogy mitképzelünk magunkról, hogy nem tudunk megállapodni, és őt nem fogjuk rángatni többet nem jön le stb. És hogy gondolkodjunk már el miből költöznénk Pestre stb (De nyilván akkor költöznénk oda, ha már munkaszerződés lenne a kezünkben, ami alapján kiderülne az is, hogy mennyivel kalkulálhatunk havonta) És kiderült minden abból indult ki, nagymamámnál, meg apánál, hogy anyám kiakadt (nyilván drámaian), hogy mennyibe fogunk kerülni és ezt nem fogja bírni, mert nekünk autó kell nagyobb, meg praxis.... DE senki egy szóval nem mondta, hogy ezekbe be kéne szállnia, ráadásul nem is szeretnénk, ha így lenne.
Már ez a ház is túl sok volt, az elejétől fogva. Ez a ház ügy mindig is bántott engem. Mert egyáltalán nem akartam nagy drága házat, csak ugye mentünk az utcában és ki volt írva, hogy eladó, és anyám meg Lén egyből beleszeretett. És akkor rögtön másnap le is foglalóztuk. És én elnyomva az érzéseimet, gondoltam ha Lénnek is így tetszik, meg jó is... Csak az volt az érzésem, hogy túl sok ez nekem, hogy nem akarok ekkora lekötelezettséget, hogy soha nem mondhatom majd, hogy mit értem el egyedül... meg gondoltam a gyerekekkel szemben is önző dolog lenne nem elfogadni... csak, hogy megmutassam, évek alatt én is tudok olyan otthont teremteni, ahol jó lakni... hát így alakult. Megszerettük persze szép, meg tágas... és ma már ez ideköt minket meg a kórház. De nem sikerült itt otthonosan éreznünk magunkat a városban...
Aztán most voltunk Pesten, és azért az sem vonz feltétlen a millllllllió ember, út-sáv-ház akármi... nem is tudom...
Ezért mennek a magyar orvosok külföldre, mert persze, igazán lekötelezettnek érzem magam, hogy a magyar állampolgárok lehetőséget biztosítottak adójuk révén, hogy tanulhassak, és nem is akarok mindenféle külföldi népeket gyógyítani... de hogy apám azt mondja: gondókodjá má önerőből hogyan, hát mitől lenne pénzed?? MItől??? Hogy két dolgozó diplomás orvos van a családban...külföldön pedig egy is simán eltartja a családját meg a gyerekeit, és nem kérdezik a szülei az egyetem után, hogy hogy fog megélni. vazze
Szóval kidühöngtem magam... csak sajnáltam, hogy ez így lelombozott, és nem tudtam Zarával se úgy beszélni, meg minden...
Már ez a ház is túl sok volt, az elejétől fogva. Ez a ház ügy mindig is bántott engem. Mert egyáltalán nem akartam nagy drága házat, csak ugye mentünk az utcában és ki volt írva, hogy eladó, és anyám meg Lén egyből beleszeretett. És akkor rögtön másnap le is foglalóztuk. És én elnyomva az érzéseimet, gondoltam ha Lénnek is így tetszik, meg jó is... Csak az volt az érzésem, hogy túl sok ez nekem, hogy nem akarok ekkora lekötelezettséget, hogy soha nem mondhatom majd, hogy mit értem el egyedül... meg gondoltam a gyerekekkel szemben is önző dolog lenne nem elfogadni... csak, hogy megmutassam, évek alatt én is tudok olyan otthont teremteni, ahol jó lakni... hát így alakult. Megszerettük persze szép, meg tágas... és ma már ez ideköt minket meg a kórház. De nem sikerült itt otthonosan éreznünk magunkat a városban...
Aztán most voltunk Pesten, és azért az sem vonz feltétlen a millllllllió ember, út-sáv-ház akármi... nem is tudom...
Ezért mennek a magyar orvosok külföldre, mert persze, igazán lekötelezettnek érzem magam, hogy a magyar állampolgárok lehetőséget biztosítottak adójuk révén, hogy tanulhassak, és nem is akarok mindenféle külföldi népeket gyógyítani... de hogy apám azt mondja: gondókodjá má önerőből hogyan, hát mitől lenne pénzed?? MItől??? Hogy két dolgozó diplomás orvos van a családban...külföldön pedig egy is simán eltartja a családját meg a gyerekeit, és nem kérdezik a szülei az egyetem után, hogy hogy fog megélni. vazze
Szóval kidühöngtem magam... csak sajnáltam, hogy ez így lelombozott, és nem tudtam Zarával se úgy beszélni, meg minden...
szombat, február 26, 2011
ez jutott eszembe
Mazsola mai megnyilvánulásából. Már főleg a galambokról, hogy mind csak eszköz arra, hogy ez a város le legyen szarva...
Szóval mentünk, és mondta legyünk galambok... én igazán igyekeztem, nykmozgatás, szárnycsapkodás, erre mit mond?? Kakiljunk úgy, mint a galambok, kakk kakk...
péntek, február 25, 2011
csütörtök, február 24, 2011
ezt írtam :)
Epikrízis:
A másodéves rezidens a fenti anamnézissel és státusszal érkezett osztályunkra gyermekgyógyászat gyakorlat elvégzése végett. Először belgyógyászati betegeink kezelésébe nyerhetett bepillantást, ahol láthatta leggyakoribb kórképek kezelését, és megismerkedhetett szociális hálóban vergődő fiatalokkal. Elsajátíthatta a dekurzusírás fortélyait, és egyszerűbb esetek zárójelentését is összeállíthatta. Részt vehetett a közösség karácsonyi életében és az ünnepek alatti munkamegosztásban. Majd a légúti és fertőző osztály munkájába kapcsolódhatott be, ahol nagyon hasznos, mindennapos gyakorlat során alkalmazható készségeket tanulhatott meg, emellett az adminisztrációs tudását is tökélyre fejleszthette. Egy hétig tanulmányozta otthonában az influenza klinikai tüneteit, mint betegségélményt saját magán és kedves családján. Lábadozását még légúti osztályon töltötte hasonló vírusfertőzéssel küszködő gyermekek társaságában, immár nagyobb együttérzéssel a betegeskedők iránt. Felépülve az újszülött osztály békés világába is eljutott, ahol a születés varázsa alapozta meg a hely szellemét. Emellett újra szemügyre vehette az újszülöttek sajátosságait, és reflexvizsgálatra is volt lehetősége. Végül ambulanciára is lemerészkedett, ahova az új betegek érkeznek a legkülönfélébb panaszokkal.
A mai napon tünet és panaszmentesen gyermekgyógyászat praxis gyakorlatra bocsátjuk.
egyébként holnap leszek utoljára
kéne írnom epikrízist magamnak :) Mert már beharangoztam vagyis, nem is árt összefoglalni ezt a 2,5 hónapot. Végülis elég sokféle hatás ért itt :) Persze mindent nem akarok leírni. És nagyjából jóba vagyok mindenkivel, leszbi nő és misszgrimasz kivételével (akivel nem tudom jóba lennék e , ha rá lennék kényszerítve hogy együtt dolgozzunk). Meg még azzal a lánnyal is, akivel LÉn összeveszett...
kedd, február 22, 2011
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)