induláás

Olvasgattam mindenféle blogokat mostanában (is)... és van egy csomó, amihez képest annyira egyszerűnek tűnik ez az én blogom...
Bár nem bánom, és nem akarok mindig mélyenszántó lenni, és néha lehet mégis vannak mély gondolataim érzéseim, amit vagy leírok, vagy nem...De valahogy, ha-mint minden blog- a külvilágnak is íródik, de mégis inkább levezető jelleggel magamnak, vagy nem tudom... kár volt olvasnom annyi blogot, csak furcsállom egyes emberek milyen értékrenddel élnek, és rá kell döbbennem, hogy közel sem vagyok annyira toleráns és liberális, mint szeretném, pedig nem kommentelek, mert néha nem érzem, hogy beleszólnék idegenként vkinek a magánéletébe, de van egy érzés bennem , mikor olvasom, hogy, aki írja, az valamit nagyon nem jól lát, miközben próbálom sulykolni magamba, hogy biztos így is lehet látni a világot, és ez is lehet jó...pedig belülről feszít, hogy nincs annyi igazság, és nincs annyi helyes út, lehet több jó út, de minden életút nem lehet helyes... De vajon tudni fogja e valaha az ember, hogy életében helyes úton járt e?
És persze a végső kérdés, hogy a véges lét viszonylatosságában, van e értelme ezeknek a kérdéseknek :D

Na megyek lábatlógatni, mert nem akarok már okoskodni!!!

holnap megyünk a BALATONRA

Már nagggyon hiányoznak a gyerekecskéim :)
Viszek mindenfélét.
 mingyán sütök még egy adag pogit:)
meg ha nem esne lenyírnám  a füvet, mert, ha 2 hét múlva jövünk haza, addig derékigérni fog, ha most le nem vágom
és a virágokat átültetni kéne, meglocsolni....


K-né amúgy kiderült miért van itt. Nem akar egyedül otthon lenni, a lánya nem akarja hazavinni a saját lakásába, és nem akarják otthonba adni, mert az rosszul hangzik, hogy ők beteszik ...

kicsit depis

már hiányoznak a gyerekek
nem szeretem eléggé ezt a kórházat, mert ...ezt egyszer kifejtem
sütöttem pogácsát, mert holnap leszek utoljára, még lehet viszek innivalót is...
ma nem mentünk kirándulni, pedig akartam volna sportolni... na mindegy kivasalok, holnap meg átültetem a növényeket, meg lenyírom a füvet, a fűnyírás sportnak számít :)
Meg a Balcsin bérelünk biciklit
meg kirándulunk... csak Lénnek gyógyuljon meg a lába...

tegnap

is sétáltunk
épp az egészséges életmódon elmélkedtem, éretlen szilvát majszolván, hogy nem is kell pénzt fektetni bele, kirándulás és egy kis gyümölcslopás stb stb, miközben eltévedtünk, és valami erdőn át egy tanyán jutottunk ki, ahol Lén belelépett egy gödörbe , és elszakította a bokaszalagját... nesze neked egészséges életmód :P
Most rögzítve van, és nem ment dolgozni :)

Amúgy K-né majdnem hazament, mert HF úr HP feleségével abba a szobába akart menni, ahol K-né volt, mert abba az ERŐMŰ vett egy kis hűtőt, és ők az ERŐMŰnél dolgoznak, monjuk K-né rokonai is... Na de HF-nek kell a szoba, nem baj, ha mindenki költözik miatta. Így telefonált az erőműigazgatónak, aki a kórházigazgatónak, aki faxotküldött az osztályra, ami miatt a főorvosnő haza akarta küldeni K-nét. De K-né másik rokonai, akik eü dolgozók, nem akarták hazavinni az egyébként jó karban lévő , aranyos öregasszonyt Ezért megkérték a főorvosnőt, hogy maradhasson, és megfegyelmezték K-nét,  K-né bocsánatot kért, hogy nem akart átköltözni, mert ő igazán nem akart senkinek kellemetlenséget okozni, csak ez a sok költöztetés..ugye.. HF és felesége HP pedig nyugodtan foglalta el, az amúgy ugyanolyan szobát, kis hűtővel, mert Ők valakik, K-né meg csak egy öregasszony...

hm

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!

Nincs is szavam.
                      Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Ez jutott eszembe, mikor egy stroke-os betegünkkel sehogysem tudtunk szót érteni. Afáziás, valamit ért, de nem tudni, hogy mit, szomorú szemekkel néz, hangokat ad ki, de csak nehezen érti a felszólításokat is. Ma volt nála a rehabilitációs főorvos, de esélytelennek találta...

sétálunk sétálunk

el egészen sötétvölgyig
onnan a 6os útig
onnan busz híján stoppal 150-nel :-O
most mennem kell dolgozni...

mindjárt jön Lén

Én meg éhes vagyok :S
Ráadásul ennék valami édeset. ajjaj
már csak 3 nap és megyünk a balcsira, mondjuk pézünk nem sok van már, de hónap eleje lesz akkor már :) remélhetőleg tényleg...
És jó idő
és

K-né-t nem engedik haza, csak mászkál a kórházban, belgyógyászati osztályokon átívelve, pedig jól van, most volt a nyolcvanadik születésnapja, és a barátnői már mind hazamehettek, de ő március óta bent van... aranyos, mosolygós, jönnek is látogatni, hoznak neki barackot, ringlót, hoznak a nővéreknek üdítőt, de nem viszik haza... vajon hazajut még? hiszen egészséges...

megint reggel

éjjel mindenfélét gondoltam, hogy leírok, de mostmár nem tudom van e annyi időm...
pedig megnéztünk egy új _mikeleight filmet egy boldoglányról, és azt hittem, hogy tudok majd azonosulni vele, de mégsem, azt hiszem ennek a rendezőnek még nem nagyon volt olyan karaktere, akivel azonosulni tudtam, inkább elgondolkodtatott, hogy miért ilyen egy ember, és, hogy jó-e hogy ilyen... na de mind1:)

megyek dógozni

és szorongok
hogy ott mindig meghal valaki, és, egyébként... pedig nem kéne szoronganom, mert nem csinálok semmit rosszul...vááá
most töltöm energiával Lén sosemkipróbált mp3 v. mp4 lejátszóját, egy éve meg volt halva hogy ilyen kell neki, azóta se használta, véletlen sem, de most majd én lenyúlom :P
Ki kéne teríteni a ruhákat, de úúúgy esik... a benti szárító, meg be van fogva... ajjajjaj
megyek egy kört....

ezt még reggel írtam :)
7 végén csak 1 ember halt meg.
hogy miért nem akarok belgyógyászati osztályon dolgozni? mi?
megjött Lén,

fest és

szobák szebbek
gyerekek most anyuéknál
Mazsola ballagott a bölcsiből
még egy hét fertőző-hepatológia, de hívtak maradjak...
itt is
bezárt a bölcsi különben, jövő7vége már balcsi, bár nem jósolnak annyira jó időt...na majd lesz vhogy
tavaly is nagyon stresszeltem a nyaralás előtt, hogyan lesz anyuval... hát ez most is így van... na de majd meglátjuk hogy lesz...Most is kicsit disztímiás állapotban vagyok....ez már elég ronda szó,  lehangolt jobb lenne :) de az ember mégis használ idegen szavakat itt ott és magának, másnak, akármi.
Az a baj, hogy mindig azt érzem, nem vagyok elég jó, elég aktív, egyáltalán elég... mert nem tudtam minden napra főzni, és nem tudtam segíteni festeni, mert persze, ki foglalkozott volna akkor a gyerekekkel, és persze pénteken dolgoztam, meg ballagáson voltam, de mégsem voltam ott, ahol kellett volna, szerettem volna, vagy nem is tudom, hülyeség...azt szoktam gondolni, hogy másoknál biztos flottul megy minden, és rend van, és szép a kert, és vékonyak, és sportosak, és a gyerekek is el vannak látva, mert valakinek biztos mindenre jut ideje, vagy legalább is a néha úgy tűnik... pedig biztos nem...
na mindegy, abbahagyom ezt a százszor szőtt gondolatmenetemet
hiszen annyiszor rágódtam már ezen, hogy már magam is unom magam :)