pszichoeste

ez a  cím csak arra akart utalni, hogy volt ez a feldmárvekerdy est egyszer.. és akkor volt egy gondolatom, amit csak szerettem volna leírni.
mégpedig mikorfeldmár azt mondta, hogy homoszexuálisok nincsenek is...

és akkor ez a más paradicsom c weöresműrészlet jutott eszembe, amit valami miatt gimis koromban imádtam...

íme:
Nők nincsenek,
csak hátuk a zsúfolt villamosban,
szoknyájuk és cipőjük, mikor leszállnak.
Férfiak sincsenek,
mert csordultig vannak csupa nővel,
és a nők, már tudjuk, nincsenek.
Én se vagyok
csak kiöltött nyelvem a tükörben,
és ha volnék is- ugyan minek...

amúgy meg hát ambivalens vagyok a pszichiátriai gyógyszerek hatékonyságával kapcsolatban. Bár a skizofrének kezelését nem feltétlenül hagynám el... a többiféle betegség gyógyszeres terápiája megfontolandó, egyelőre nem hiszek a hosszútávú hasznukban, különsen nem megfelelő terápia nélkül, amellyel .........mindegy már erről nem akarok írni most... mégsem, egyszer azért kifejtem..

árvíz 2

nézzük mazsoláékkal a képeket azindexen. Kérdezem tőle, hogy ha nagy lesz ő is fogja e pakolni a zsákokat
erre: én fogom lemegyek búvárruhában és kihúzom a dugót, hogy lefolyjon a sok víz..

árvíz

amikor kicsi voltam, anyám homályosan mesélt az árvízről, hogy hogy is volt, hogy akkor híres nagy árvíz volt az egyik évben, hogy mindenki félt, de hogy neki azért nem volt rossz mert belemehetett a Dunába, ami milyen közel lett hirtelen, vicces volt, csak veszélyes, hogy ... szóval most nézem, hogy az volt 1965 ben, és akkor 4 éves volt vagy 3,5
tök jó hogy ilyen emlékei vannak,
mondta, hogy kicsi volt, de, hogy ilyennyire
mi nem vagyunk legények a gáton most
vagyis dehogynem, csak nem homokzsákokkal,hiszen lén ügyel, én leginkább gyerekezek
akikkel ugye még nem lehet menni, Bár mazsola elég erős :)

anyasááág

most komolyan
ez egy olyan téma, hogy most látom, hogy sztem én vagyok a normális, ha bolond is vagyok igazából,  meg nem túl felnőttes...
de hogy mit kell ezeket a dolgokat misztikus szintre emelve túlspiritualizálni. megmutatni, hogy igenis én aztán mindent a gyerekekért... na de
hát persze, de mindezolyan természetes, hogy fura, hogy valakinek kontrollja van magában, hogy bármiféle érzelmet a gyerekek elől eltitkolni akar... fáradtságot, meg nyűglődést, vagy mittomén
hát én mindent elmondok beavatom őket megminden, ááá nem is egyszerő hitelesnek maradni
és már a mazsola simán kimegy reggel kever egy műzlit reggeliig, és tádé is... csak az veszélyes mennyiségű kakaót kavar bele a tejbe, ami már nem is kakaós tej, hanem tejes kakaópor. nyúlas.
süt a nap, könyvhétre megyünk
de az egész önzöséges magammalfoglalkozáson túl igazából jó velük, és emiatt kiegyensúlyozottak.. vagy mi... és se önző se nem önző nem vagyok, olyan dolog ez, ami csak úgy jön, nem kell görcsösen csinálni. nekem ez jó
hát konkrétan nem fogalmaztam meg, mert egyszerűen is így szeretek írni, sajnos, hogy ne is értsem én sem, vagy nem tudom,
kicsit olyan ez, mint mikor mindig minden papírfecnit összefirkáltam
mekkora nagy különbség ez egy kidolgozott szép képhez képest... aztán egy egy vonal mégis többet elárulhat az emberből egy firkát nézve :)

mazsola

2. sz. ügye
játszón vami kislánnyal mérleghintázott, Mazsola sztorizik a kislány anyjának, én eközben békésen löktem tádét a másikhintán..
egyszerre a kislány anyja, rámnéz, kérdi: Tényleg voltatok Indiában, és rossz lett a repülő, és ejtőernyővel kellett kiugrani?
nos mit is mondjak erre :))).... nem
Mazsola: ááá, mert te nem tudod, mert apával voltam, amikor nem voltál itthon...

egyébként elfáradtam

nyüzsgés idegkimerültség, már nem akarom azt hallani ma többet, hogy aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaannnnnnnnnnnnnnnyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
mazsola meg itt ül és azt mondta, hogy nem akarja, hogy idegesítsem
 mert felolvastam neki amit írtam,
Tádé is kicsobogott a vízből, és kérdezte, hogy miért kiabáltam azt, hogy aaaaaaaaaaaaaaaaannnnnyyyyyyyyya, biztos hiányzik az anyukám, ő meg megállapította, hogy neki nem hiányzik az anyukája mert itt vagyok.
blabla bla, soha többet nem írhatok ide , mert mindig lógászkodnak rajtam, pedig azt hittem  még fürdenek egy ideig, mert csak épp lementünk a játszóra, csak sohasem lehetett elindulni többet haza
és pedig pont valami veszekedés közepébe csöppentünk, de nem velünk történt
Tádé odafelé ordított végig mint akit ölnek, mazsola visszafelé
az élet szép
viszont tádé végigsírta az ikeát is, és mindig cipőtlenkedni akartak, ennek ellenére indokolatlan mennyiségű gyerekkonyhai cuccot pakoltam a kosaramba... na hát ennyi.

anya, miért nem elégszel meg néha azzal, ami van?

ez a legújabb oltás...
nem is tudom, kitől hallotta ezt a gyerekem :P

jó dolgok

titkosan írom :)
csak hogy én tudjam, az elég is.
:)

nincs ehhez türelmem

de tényleg
Tádé mindig kitalál valamit, új virágom megcsupasztása miatt dorgáltam meg, ami azzal járt, hogy utána fél órát vígasztalhattam dorgálás során szerzett lelki sebeinek begyógyítása végett,
Most pedig nem először a fürdőszobában csendesen elhasználja a sampont, fogkrémet, mosószert, anyámkínját... és hát ezzel igazán a ...
és Mazsola viszont nekemesett, és hisztizett
viszont legalább jót főztem... hogy a jókat is soroljuk ugye, mint előírtam magamnak.
bár nehezemre esik, minthogy azt szeretném, ha mindenki sajnálna :) na de ez nem igaz. ám
és, ha már a jó dolgoknál tartunk, akkor a hétfő egész jó volt, és a mai nap is. És még a betegek is hozzám akarnak járni, akik most költöztek  pestre, mert a patikában ajánlanak...
és a nap is háromszor is előkukucskált ma a felhők mögül,
tehát végül igazán boldog lehtenék
ja és azok az apró örömök, hogy vettem sok virágot, hogy minden SZÉP legyen.
csak azt az egyet nem tudom, mikor jutok el fogorvoshoz, mert szükséges lenne....
na de át kell alakítanom az agyam
ja egyébként a blogolódásba bonyolódás, na ja.
lesz könyvhét is
állítólag

3 jó dolog

ezt kéne mindennap felírni, és megmondani miért volt jó
ezt írták
kéoes vagyok e erre? :)
csak úgy magamnak
a boldogsághoz vezető út egyik lépése? áááá
 de egyébként tényleg fontos a nap jó oldalának felfedezése...mielőtt belekeverednék a magammal folytatott felelemőtlen hülyeségekbe... ugye...