lusta

szóval ez vagyok
délre megyek dolgozni.
Unokatesómmal néha időnként megpróbálom felvenni a kapcsolatot... a párbeszédablak így nézett ki (egyébként zöld folyton a fészbúkon): Én: Szia, itt vagy? 20 perc múlva Ő: mondd, ha sürgős
nem volt sürgős. jó nem sértődöm meg.  De amúgy meg miért nem azoknak írok, akik örülnek neki...
na haggyunk engem.

a mai nap, meg a vár

voltunk a gyerekekkel fürdőben, egy hotel fürdőjében, mert az van emberi távolságra tőlünk.... csak olyan... sokat mozgó gyerekek ezek, hogy hát mindig ránkszólnak, meg errefele ugye eleve rászólósok laknak. Mazsola már valami medenceszéli magas izén volt, mikor az apja mondta neki, hogy jöjjön le, mert rá fognak szólni, mondta, hogy nem fél, hogy leesik, csak hát... az uszodamester csaj meg örült, hogy elmentünk végre, mikor... na de, azért jól érezték maguk legalább.
Mazsola meg megmondta, hogy nem akar innen elköltözni, mondta, hogy itt vannak a barátai, pedig én meg mondtam, hogy hát ott is vannak barátaink.... erre mondta: " Igen, nektek van, de nekem itt vannak a barátaim!", szóval ja, van érzelmi intelligenciája, és most persze kicsit lelkiismeretfurdalásom van, de sajnos ezt a lépést még most kell megtenni, mert később még jobban kötődne ide ő is... hát.

más... estére csináltam ghnoccit de krumplinudli íze volt leginkább.   A recept alapján, meg minden, de akkor is annyi macera van vele, hmmm, nem hiszem, hogy beveszem a gyakorta főzött ételeink (GyFÉ) közé.
Amúgy fejben egy csomót írtam volna, de persze azok csak gondolatok.
De ez a vár ez olyan más, és azon gondolkoztam hogy jutottunk el odáig... Jósvafőtől reggel ment busz Aggtelekre onnan átmentünk gyalog a szlovákiai patkósorrú denevéreket néztük ... rajzon ... aztán stoppal Rozsnyóra, aztán onnan talán busszal a várhoz... és onnan stoppal vissza, de közben akik felvettek azokkal megálltunk valamiféle szorost megnézni, de végül túl hosszúnak bizonyult... na és erről jutott eszembe, hogy egyáltalán a Jósvafőig vezető út sem volt zökkenő mentes...akadálymentességről ne is beszéljünk...
Persze , mert az egész Kapolcsnál kezdődött, ahol is Lén összeismerkedett, egy teljesen bolond nővel, valamiféle iparművész, szobrász, és ott lakott, ahol nagybátyámék, és egy kérdésre sem válaszolt adekvátan, de Lén emberismeretére jellemző, hogy megbízhatónak ítélte. A nő Miskolcon lakott, Égerszögön volt egy kúriája és ezt ajánlottta fel, ha mennénk arra fele...és hát terveztük... akkor Pécsről, több állomáson keresztül jutottunk el Miskolcra, ahol megbeszéltünk egy találkozót a nővel, de nem érkezett meg, megebédeltünk, de hát már indulóban volt... szóval kicsit több mint egy óra késéssel odaért... négykézláb kb... na de hazakísértük a kb 100 m re lévő házába. Ott volt unokája gyereke mind 10 év alatt, ŐŐŐ vigyázott rájuk...réészegen, na két kisebb poronty meztelen ült egy ládán tévétnézvén, a ház egyébként egyik felét tekintve újszerű, másik felét tekintve romszerű... szóval itt ült a nő, és előadta , hogy hát nem szereti a férje, vagy valami hasonló... És körbenézhettünk a házban, ami nagy élmény volt, mint mikor az álmomban járok néha idegen házakban. Csigalépcsőn kellett felmenni, és innenonnan szobák nyíltak.
Aztán odaadta a kulcsokat az égerszögi kúriához, ahova sztem az utolsó busszal jutottunk ki, tehát már nem volt visszaút :) Ott találtu a házat fehéren, sok fűvel, egy régi skanzen jellegű épület, mellette fel nem épített, új valamik, gazzal benőve... volt budi is :) Na szóval végül bejutottunk de hát nem tűnt alvásra alkalmasnak a dolog, ... kb mintha most itthagynánk a házat és vki 10 év múlva belépne egy poros beágyazatlan rendetlen házba... tehát ezt észleltük. Minden úgyhagyva volt, mosatlanok, félig megmunkált kiszáradt agyagdarabok... hát Lénnek nem tetszett, ő másképp írná le. Mocsok, meg ilyesmiket írna. Szóval a szállás nem volt megoldva, pénzkeretünk behatárolt volt. Lén telefonálgatott valahonnan, én nem aggódtam, mint ahogy nem természetem ilyen földi dolgok miatti aggodalom. Végül volt egy szép vendégház, ahol lealkudtuk felére az árat. És végül (az ár másik feléért) meghallgathattuk a tulaj élettörténetét... a Pestről a világvégére költözöttek táborát erősítették, és valami polgári kört is alapítottak. Meg átmentünk a helyi kocsmába levegőt szívni, meg mert ott volt ropi vagy valami :) Másnap meg átkirándultunk Jósvafőre, és ezután tehát találkoztunk a leégett várral, még leégedetlen korában. És pedig akkor terveztük, hogy majd egyszer megmutatjuk azoknak, akik ma este már alszanak az ágyukban, de akkor még meg sem fogantak :)... vagyis :(, ha jobban belegondolunk a vár szemszögéből

Várról

ami leégett, eszembejutott, mikor ott voltunk, és hogy mindent elfelejtek, és milyen rég volt, és le kéne írni, mert majd jó lenne visszaolvasni:)

Tádé

röviddel bejegyzésem után mély álomba szenderült...hmmmm
én meg néztem milyen ovik vannak, hova tehetem le a gyerkőcöket, ha most ügyintézek újpesten... ilyeneket néztem... jövőhéten felhívok egy két helyet... többféle ügy miatt. is. . . .

sors iróniája

hogy ma viszont hiába minden nem aludt el Tádé, itt bóklászik
oooooooooolyan vagyok, semmi kedvem felsöpörni a millió darab papírfecnit utánuk, mert őők a gyerekek ollóvalvágni szeretnek...
Ha már nagyon aggódnék saját tétlenségem miatt... eszembejut, hogy jövőhéten azért dolgozni fogok eleget... talán.

:}

...
...
...
-

itt ülök

letöltöttem a jövőmhöz szükségessé váló dokumentumokat és kikommenteltem magamból némi feszültséget a rezidensképzéssel kapcsolatban a webdokin.
be vagyok rezelve igencsak ettől a nagyfelelősség dologtól... mér nem mentem valami irodistának? ülnék, ha VALAMIT ELRONTANÉK, ÖSSZETÉPNÉM ÉS ÚJRAÍRNÁM... nem direkt nyomódott be a capslock, de biztos a karma miatt :D
Tádé még mindig alszik
ez igazán lelkiismeretfurdalást indított bennem az elmúlt napokban jelentkező alvásmegvonásai miatt... hogy pedig... és szüksége van erre egy beteg gyereknek, hiába anyós szerint nem lehet lefektetni, miközben csak kisebb erőszak kell hozzá :) ma pedig semmi, magától bevonult az ágyába.
Lén hozza Mazsolát.
jajj rendeltem egy két könyvet végre, esténként megint lehet olvasni.
Egyébként ez annyira jót tesz pszichéileg, hogy este még ágyban olvasunk 1,5 órát kb... ollyan egy intellektuális embernek érezzük magunkat:P önbecsülés meg minden.... szellemmi :)

Tádé alszik

én meg álmos, sütöttem főztem... meg ilyes. mindig van min szoronganom, hogy, s mint lesz, intéződnek majd a dolgok...talán.
csak az orrom...
most, hogy lenne időm, írhatnék vmi bölcset, vagy ... de nincs minden a fejemben, és szívesebben is beszélgetek asszem, minthogy ide írjam a sokmindenvalamit.

szóval igen

borzalmasan szar volt ez a vizsga... sohasem értettem a gondolkodásmódjukat, és most sem... na de megvan ez a lényeg, hej
ma oepügyintézőkörúton voltunk Tádéval, aki beteg volt vagy 5 napig lázas, most meg lábadozik velem itthon.

meggyüttem
elvégeztem a vizsgát, de nem vót eccerű azegész... haggyuk